Fésüs Irén: „Nem ülhetünk nyugodtan a babérjainkon, mert nyertünk két meccset”

A Gödöllő elleni vereség után a TFSE-t hazai pályán szoros meccsen 3:2-re, a Jászberényt idegenben 3:0-ra verte az NB I-ben idén bemutatkozó fiókcsapatunk. A csapat vezetőedzőjével, Fésüs Irénnel beszélgettünk a szezonkezdetről.

– Meglepett, hogy a legutóbbi két mérkőzéseteket megnyertétek?
– Nem, mert bár ijedten kezdtük a bajnokságot a Gödöllő ellen, akár szorosabb meccset is játszhattunk volna. Az izgalom persze természetes, hiszen nagyon fiatal a csapat, és ennek egyik jellemzője a hullámzó játék és teljesítmény. Egyelőre nekünk még gyors az NB I, sokan tavaly az utánpótlásban játszottak és a legnehezebb a ritmust felvenni. A játékelemekben nem vagyunk kevesebbek az ellenfeleknél, de a gyorsasághoz igazodnunk kell. A két győztes meccsünk sikerének kulcsa az volt, hogy tartottuk a taktikát, amely nem egyszerű feladat, mert rengeteg másra is figyelnünk kell mellette. Ritka, hogy ez a szezon elején így sikerül – a TFSE elleni rangadón megoldottuk.

– Maradéktalanul megvalósították a lányok a TFSE ellen a taktikai elvárásaidat?

– Azt a taktikát, amelyet elterveztünk, végig követtük. Még a negyedik szettben is 21–17-ig, de ott nem tartott ki a figyelmünk, nem is nyertük meg. De nem vagyok és lehetek elégedetlen a 3:2-es győzelemmel, mert így is erőn felül teljesítettünk. Erre lehet számítani, ilyen hullámzó lesz a teljesítményünk. Magasabban kvalifikált ellenféllel játszottunk, de ha a csapatom a világbajnok ellen lép pályára, én akkor is úgy állok oda, hogy nyerni akarok. Muhammad Ali ökölvívó-világbajnok idézete a házamban és az edzésnaplómban is ott van: a lehetetlen nem létezik, a lehetetlen egy lehetőség. Nekem ez a mottóm, így indulunk neki minden mérkőzésnek.
– Így indultatok Jászberénybe is?
– Hétköznap, idegenben meccset játszani, úttalan utakon utazni úgy, hogy a lányok délelőtt még iskolában voltak, nem könnyű feladat. Biztos voltam benne, hogy nehéz meccs lesz, és elismerem, nem számítottam rá, hogy 3:0-ra nyerünk. A mérkőzés alakulásával elégedett lehetek, a teljesítményünkkel nem teljesen. Nem léptünk pályára annyira motiváltan, mint a TFSE ellen, de ebben szerepe volt annak, hogy hétköznap játszottunk.

– Mire gondolsz?
– A mérkőzés ünnepnap, amikor a játékos az ébredéstől minden idegszálával arra készül, nem foglalkozik mással. A Jászberény ellen nagyon sok zavaró tényezőt félre kellett tennünk, és ez sikerült. Örülök a 3:0-s diadalnak, ez a győzelem sokat jelent a jövőre nézve. Nagyon jól küzdő ellenféllel szemben győztünk.
– Kijelenthető, hogy elégedett vagy a szezonrajttal?
– Maximálisan. Remélem, a motiváltságunk kitart a jövőben is. Az edzéseken a munkával nincs probléma, a hozzáállásra nem lehet panaszom, hajtom, űzöm a lányokat, gyakoroljuk a játékelemeket. Jó irányba haladunk, jó úton járunk, ez az, amit tartanunk kell.
– Amit elmondtál, abból úgy tűnik, nem csak a játéktudás hozta a sikereket, de mentálisan is erősek vagytok. Melyik oldalra billen inkább a mérleg nyelve?
– Jó kérdés: új edzőként érkeztem, az utánpótlásból hozzám kerülő játékosok felé eddig más volt az elvárás, jelenleg mást játszatok velük, mint az eddigi edzőik. Szőke Zoltán kollégámmal a játékosok tudásához mérten kitaláltunk egy elvet, amely mentén építkezünk. Ez a technikai tudás mélyítésén alapul, ezzel a technikánkat stabilizáljuk és így lépünk új szintre. Edzésen is elvárom, hogy 120 százalékon teljesítsenek a lányok, mert a meccseken csak akkor tudnak legalább 70 százalékot nyújtani. Ezt táplálom a gyerekekbe, az edzésen is igyekszem olyan jellegű nyomás alatt tartani a őket, amellyel csak a meccseken találkoznak, ezzel javul a koncentrációjuk. Előfordult olyan, hogy az ötperces gyakorlatot közel egy órán át végeztünk, mert addigra sajátították el olyan szinten motiváltságban és technikailag egyaránt, amelyet elvártam. Inkább elhagyjuk az edzés egy részét, de a tökéletességre törekszünk. Hogy megvan az eredménye, arra bizonyíték, hogy két nappal később a gyakorlatot öt perc alatt megoldották a lányok, amely a koncentráció javulását is mutatja. A játékosok értik ezt az elvet, és el is végzik a munkát.

– Remek alapokat raktatok le, talán erőn fölül is teljesítettetek. Mi vár a csapatra a következő hetekben?
– Kronológiai sorrendben haladva az előttünk álló hétvégén az U20-as csapattal megyünk tornára, ahol egy feladó kivételével az NB I-es csapatunk játszik. De nem az a legfontosabb, hogy ki ellen lépünk pályára: nem ülhetünk nyugodtan a babérjainkon, mert nyertünk két meccset. Minden egyes győzelemnek és szettnek örülnünk kell, és minden mérkőzésre úgy kell készülnünk, mint az életünk meccsére. Legyen az U20-as, vagy az NB I-es találkozó. Nekünk is jöhet olyan meccsünk, hogy esélyesként lépünk pályára, és el kell viselnünk ennek a terhét. Ezt csak úgy tehetjük meg, ha nem ijedünk meg és bátran játszunk. Kasziba Istvánnal a bajnoki döntőre készültünk, amikor azt mondta nekem: „Nehogy azt gondold már, hogy a másik oldalon jobb játékos van, mint te. Te vagy a világ legjobb játékosa, ahogy én vagyok a világ legjobb edzője.” Most ugyanezt gondolom: hogy ha én vagyok a világ legjobb edzője, akkor ti vagytok a világ legjobb játékosai. Ez plusz energiát ad, és ebből lehet erőt meríteni például olyan meccseken, mint a TFSE elleni volt. Az ötödik szett pillanatok alatt eldőlt a mi javunkra, ehhez ilyen plusz erő kellett. Folyamatosan fent kell tartani a figyelmünket, tartanunk kell a tempót.