Csokival jutalmazta a jó játékot a Mikulás

Végig szoros küzdelemben nyert a Vasas.

A két csapat csütörtöki mérkzése után a bátorságot hiányolta elsősorban a játékból Milodanovic Andrea, de a rengeteg technikai hiba miatt is bosszankodhatott. Joggal várta mindenki, hogy a pénteki “visszavágón” a szebbik arcát mutatja csapatunk.

A kezdéssel, ahogy egy nappal korábban, úgy most sem volt probléma, fej-fej mellett haladtunk a Vasassal, hol itt, hol ott volt az előny. A szett közepén egy nagyon rövid hullámvölgybe kerültünk, amit a Vasas kihasznált és meglépett négy ponttal. Ezt a hátrányt ugyan még sikerült egyszer kettőre csökkenteni, de végül a fővárosiak hozták a szetett.

A második játszma álomszerűen indult. Magabiztosan és ami ennél is fontosabb eredményesen játszottak a lányok, a visszatérés utáni legjobb szettjüket futották. Már-már úgy tűnt, hogy simán elérik a huszonöt pontot, amikor ismét jött egy kis megingás, a Vasas pedig visszajött a szettbe. A vezetést ugyan nem vették át-ahogy a játszmában egyszer sem-de egyenlíteni sikerült nekik huszonháromnál, azonban az utolsó két pont a miénk volt, így egyenlítettünk.

A folytatásban vitt a lendület bennünket, de az már a szett elején érezhető volt, hogy sokat kivett a lányokból az első két szett. Bár az előző két mérkőzéshez képest már lényegesen jobb erőnlétben vannak, de még mindig érezni, hogy a betegség megviselte őket. Talán ennek is köszönhető, hogy a harmadik játszma végén ellenfelünk egy remek játékkal tudta megszerezni ismét a vezetést.

Úgy tűnt rápihentek a lányok a folytatásra. A negyedik szett elején ismét a legjobbunkat mutatva elmentünk 4-0-ra. A vendégek mestere gyorsan időt is kért, amivel rendezte a sorokat, de mi sem adtuk könnyen magunkat. Amikor 8-8 után ismét sikerült előnyt építenünk, Jakub Gluszak újból magához hívta a tanítványait. A vendégek ritmust váltottak, és bár mindent megtettünk, hogy megnehezítsük a dolgokat, de a szett végére ismét elfogyott a levegönk.

Csapatunk ismét két nagyon fiatal játékossal a soraiban bizonyította, hogy nagyon szép jövő áll előttük, egy nagyon jó erőkből álló szimpatikusan játszó Vasas ellen már szetett igen, pontot még nem sikerült nyernünk.

Andrea Milodanovics: – Végre nem féltünk. Nem szabad elfelejteni, hogy milyen múltú játékosok állnak a háló túloldalán, nagy dolog, hogy a nálunk játszó gyerekek így álltak neki ennek a mérkőzésnek. Boldog vagyok, rájuk pedig büszke, mert tökéletesen betartottak mindent, amit megbeszéltünk. Szeretném megköszönni a Vasasnak a fair küzdelmet, mert számomra hatalmas dolog, hogy egy játékos bármikor, de különösen vesztes állásnál bemutatja, hogy beleért a labdába.
Jakub Gluszak: – Igyekeztem azoknak játéklehetőséget adni, akik tegnap nem léptek pályára, mert ilyen hosszú kihagyás után két nap alatt két mérkőzést lejátszani nem egyszerű. Hat pontért jöttünk, ezt megszereztük, ez a legfontosabb. Elégedett vagyok azzal, ahogy a harmadik és negyedik játszmában reagáltunk arra, hogy leesett a játékunk színvonala. Gratulálok a füredieknek is, mert ma jól és nagy szívvel röplabdáztak.

Vasas Óbuda–Szent Benedek RA 3:1 (–21, 23, –15, –18)
Balatonfüred. V: Tillmann, Adler.
SZBRA: Herbin-Baker 4, Valdez 8, Szerényi 6, White 23, Dimitric 5, Vacsi 10. Csere: Baksa (liberó). Vezetőedző: Andrea Milodanovics.
VASAS: Ambrosio 9, Popovic-Gamma 20, Kiss G. 16, Kalicsanyin 10, Fábián 5, Török 18. Csere: Juhár (liberó), Nogueras, Windisch. Vezetőedző: Jakub Głuszak.

A meccs végén pedig a Mikulás is megérkezett a csarnokba-csokit hozott a jól játszó csapatoknak.