Először lettünk bajnokok!

Az idei U17 I.osztályú országos bajnokság biztosan örökre beég az emlékezetünkbe, klubunk ugyanis először nyert korosztályos aranyérmet. Ehhez a játékosok felkészültsége és motiváltsága mellett a szakmai stáb profizmusa is kellett. Interjú a csapat edzőjével, Nacsa Gáborral.

Kívülálló csak elképzelni tudja, milyen érzés, mikor a játékosa megszerzi azt a bizonyos utolsó pontot, és ezzel a csapata nemcsak a mérkőzést, hanem az országos döntőt is megnyeri. Te elég kifejező edző vagy, látni rajtad meccs közben is, hogy éppen hogy érzed magad, de le tudnád írni azt az örömöt, amit akkor az arcodon láttunk?

Már az előző napok során érlelődött ez az öröm, a lányok tettek róla, hogy ez a hétvége jól sikerüljön. Valóban érzelmes edző vagyok, sima meccsen sem nagyon látnak engem a pálya szélén karba tett kézzel ülni. Úgy gondolom, hogy a hangulatommal én is tudom motiválni a lányokat, a döntőn pedig ez hatványozottan igaz volt. Sokszor ezer fokon égtem, máskor pedig a nyugalmat igyekeztem sugározni, mert úgy éreztem, hogy arra van szükség. Vasárnap óta már kétszer visszanéztem a döntőt, láttam én is, hogy voltak érzelemkitöréseim, főleg amikor engem is megleptek a lányok, és egy éles helyzetben váratlan jó reakciót produkáltak.

Vasárnap délutánig követhettük az eseményeket, elmesélnéd, mi történt azóta? Nyilván az ünneplés után sokat beszélgettetek a lányokkal, mit mondtál nekik és ők, hogyan értékelték ezt a sikert?

A hihetetlen siker után a lányokon leírhatatlan öröm látszott, de őszinte leszek, az egész stáb is meghatódott. A meccs után gyors értékelés következett, aztán a gratulációk fogadása és a fotózkodás. A buszon hazafelé ünnepeltünk, szólt a zene, és mindenki kicsit kiengedte a gőzt. Ennek a csapatnak ugyan én vagyok a vezetőedzője, de nem szabad elfelejteni, hogy egy komplett szakmai stáb segíti ezeknek a lányoknak a napi felkészülését. Kormos Mihály utánpótlás szakmai igazgató, Sarkady Péter Pál technikai vezető és Papp Zsófia gyógytornász a döntő alatt is végig azon volt, hogy mentálisan is támogassa a csapatot.

A döntő utáni villáminterjúdban azt nyilatkoztad, hogy talán még az ellenfeleket is meglepte a csapat azzal a koncentráltsággal, összhanggal, amivel végig játszottuk a háromnapos országos döntőt. A lányok nagyon akarták a sikert, és egymást is motiválták. Minek köszönhető szerinted, hogy ennyire összeállt most minden?

A lányok sikeréhesek voltak. Ez egy nagy kihívás volt számukra is. Sokan a II. illetve III. osztályból érkeztek az I. osztályba, és soha nem voltak még ilyen szintű torna közelében sem. Most remekül kiharcoltak maguknak egy nagy lehetőséget, és éltek is vele. Péntek este a győztes Vasas mérkőzés után a lányok már azt tűzték ki célul, hogy döntőznek. Szerintem az volt a legjobb meccsünk a tornán, mert 1:0-ás Vasas vezetésnél a lányok fordítottak, nagyobb sebességre kapcsoltak, és aztán végig uralták a mérkőzést. Az is fontos volt, hogy másnap csak egy meccsünk volt, kipihenten mentünk az elődöntőre, egy fáradtabb Nyíregyházával találkoztunk. Miután ellenük is nyertünk, már egyértelmű volt, hogy miért is vagyunk itt. Az utolsó Vasas meccsnél már az vitt minket előre, hogy ezt most nem szabad elrontani. Gratulálok a lányoknak, egész évben nem láttam tőlük ilyen egységet, küzdeni akarást, mint most a döntőben. Minden mérkőzésen élesek, koncentráltak voltak. Nyitás és nyitásfogadásban nagyot léptünk előre, sokkal kevesebb ászt kaptunk, és több volt a támadószervánk, mint eddig. Méltán lehetnek büszkék magukra, én is leírhatatlanul büszke vagyok rájuk!

Mikor fogalmazta meg az edzői stáb, hogy az U17 I. osztályú csapatnak az a célja, hogy év végére korosztályának legjobbja legyen?

A célunk elsődlegesen az éremszerzés volt. Azt, hogy a legjobbak leszünk, azt előre nem tudhattuk. De az már a szezon elején tetten érhető volt néhány meccsen, hogy rövid idő alatt hatalmasat tudnak fejlődni a lányok. Ott már látszott, hogy ha ilyen ütemben fejlődnek, akkor lehet esélyünk év végén az éremre. Az, hogy aranyérmet szerezhetünk, péntek este fogalmazódott meg bennünk, amikor láttuk az esélyeinket.

Pedagógus és diákja, edző és tanítványa mindig kölcsönhatásban fejlődik. Tapasztalt edző vagy, de klubunknál ez az első szezonod, mit gondolsz te miben fejlődtél ez idő alatt?

Békéscsabáról érkeztem, az akadémiai rendszerrel itt szembesültem először. A suli után edzés, edzés után kollégium. Sokan az ország másik végéről érkeztek azért, hogy itt röplabdázhassanak, a hétvégi versenyek miatt ritkán tudnak hazamenni. Ezek a gyerekek sokkal több lemondással élik az életüket, mint mások, viszont így sokkal nagyobb a motivációjuk is. Nekünk, edzőknek és az egész szakmai stábnak a szokásosnál is nagyobb szerepünk van a mindennapokban, van egy plusz felelősségünk is velük kapcsolatban. Sokkal jobban bevonódunk az életükbe, sokat beszélgetünk velük röplabdáról, iskoláról, magánéletről, éppen amire igényük van.

Mi a célod ezzel a csapattal a jövőben, és mik a személyes ambícióid edzőként?

Úgy gondolom, ezután az eredmény után sok lány neve bekerülhetett fontos noteszekbe. Nekem a feladatom az, hogy ezt a csapatot minél tovább együtt tartsam, és a jövőben hasonló sikerre vezessem. Jó néhány egyéniség megvillantotta most magát, akikről még fogunk hallani! Célom, hogy szeretném őket minél magasabb szintre eljuttatni. Később szép emlékekkel gondoljanak vissza a balatonfüredi évekre, és arra, hogy itt lettek először bajnokok. Személyes karrieremben is kiemelkedő volt ez a siker. Hálás vagyok Kormos Mihály utánpótlás szakmai igazgatónknak a lehetőségért, hogy új közegben, új lányokkal sikerült megmutatnom, hogy fel tudok építeni egy bajnokcsapatot! Maximalista és megszállott vagyok, a feleségem a megmondhatója, hogy még egy késő esti edzés után fáradtan hazaérve is azon kattogok, hogy lehetnénk még jobbak.

A nyári szünetben egy kis pihenő következik. Hogyan töltődsz?

Érzem, hogy most különösen szükségem lesz egy kis nyugalomra. Most ez következik. Pihenés, lazítás, aztán ha visszajöttünk, talán még jut egy kis idő magamra, és a hobbimra, ami a strandröplabda.