Kristian Michailov: „Már csütörtökön megmutatjuk az erősségeinket!”

Fiatal kora ellenére igen komoly múlttal büszkélkedhet az edzői pályán Kristian Michailov. Csapatunk bolgár vezetőedzője szerint azonban az életkor csupán egy szám, annál sokkal fontosabb tényezők minősítik a tréner rátermettségét.

– Fiatal korod ellenére már rengeteg rutinra tettél szert edzőként. Mindig is edző akartál lenni?
– Az életkor csak egy szám, de a tudás, a hozzáállás és a kommunikáció jelenti a különbséget. Amikor először kapcsolatba kerültem a röplabdával, nem hittem volna, hogy egyszer arról álmodom, röplabdaedzővé akarok válni. Azonban idővel a röplabda az életem részévé vált, és fiatalkorom óta mindent annak rendeltem alá, hogy jó edző legyek.

– Az iskolapad mellett neves szakemberekkel dolgozhattál együtt, akiknek a munkáját segítetted. Az első pillanattól tudatosan építetted így a karriered?
– Ha lehet egy tanácsom a fiatal edzőgenerációnak, akkor az úgy szólna: járják körbe a sportágat, fedezzenek fel, kutassanak, és „lopjanak” információt mindenhonnan, minél több helyről, építsenek kapcsolati hálót a röplabda világában. Rengeteg időt és erőforrást fektettem a röplabda-filozófiám felépítésébe, egyéni edzői szemináriumokon, FIVB edzői tanfolyamokon veszek részt, szakmai gyakorlatokat végeztem a sportág vezető klubjainál, kapcsolatba léptem a legjobb edzőkkel az évek során. Így lehet az, hogy edzőként az elmúlt években jó eredményeket könyvelhettem el, érmeket szerezhettem. Ugyanakkor továbbra is legnagyobb célom a játékosok inspirálása és fejlesztése a magas szintű röplabdázásra.

– Nem okoz problémát a fiatal kor az idősebb játékosokkal szemben?
– Kár lenne tagadni, szinte mindenhol akad olyan, aki ebben problémát vagy kivetnivalót lát, de ez butaság. A legfontosabb az, hogy edzőként minden sportolóhoz egyéni megközelítést alkalmazzunk, és megmutassuk, törődünk állapotával, fejlődésével és azzal, hogy mi érdekli és motiválja őt. Ez életkortól független. A csapatban különböző sportoló-generációk játszanak, és mindegyikhez szigorúan egyénileg kell alkalmazkodnunk. A legtöbb esetben a tapasztaltabb sportolók a fiatalabb edzők mellett állnak, ha megfelelő a hozzáállásuk.

– Hogy érzed magad a klubban és milyen az első benyomásod a csapatról?
– Nemrég fejeztük be az első heti munkát, és ez idő alatt nagyon jól éreztem magam, elégedett vagyok az elvégzett munkánkkal. Az első benyomásom az volt, hogy a játékosok különböző tényezők miatt már nem élvezik a röplabdát, a játékot. A csapattal és a stábbal pozitív, konstruktív úton haladunk, és keményen dolgozunk a kitűzött célok elérése érdekében.

– Ismertél valakit a keretből?
– Korábban nem volt lehetőségem egyik játékossal vagy stábtaggal sem közösen dolgozni, de örülök, hogy megismerhettem honfitársamat, Slavina Kolevát. Sokat jelent, hogy ő is a csapat tagja: szerepe, rutinja rendkívül fontos a fejlődésünk és az eredményeink szempontjából.

– A Liberec elleni CEV-kupa-nyolcaddöntőig alig volt időd együtt dolgozni a csapattal. Miként oldottad meg, hogy minél több gyakorlat, feladat beleférjen az alig több mint egy hétbe?
– Valóban kevés az idő az első meccsig, amely ráadásul nemzetközi mérkőzés. Mindent megterveztünk és adagoltunk, hogy a lehető legjobban felkészüljünk rá. Kisebb változtatásokat kellett végrehajtanunk a fizikai felkészítésen, ilyen például, hogy az uszodában is edzünk, azaz a vizet használjuk a felkészülés eszközeként. A szezon elejétől kezdve mindent kielemeztünk, és megbeszéltük, mi az, amelyen javítanunk kell, de keményen dolgozunk a mentális felkészülésünkön is. Már csütörtökön megmutatjuk az erősségeinket!

– Mi volt az, amely rögtön megtetszett Magyarországban és Balatonfüreden?
– Az első benyomásom Magyarországról, hogy nagyon sok kedves és mosolygós emberrel találkoztam. Ez igaz a klubra is, ahol mindenki szeretettel fogadott és az emberek hozzáállása is remek a munkához. Nagyon boldognak érzem magam Balatonfüreden. Sokan mondták, ezért az első napokban kipróbáltam a világhírű magyar gulyást, amely engem is lenyűgözött.