Vacsi Evelin: Nem feltartott kézzel megyünk a pályára

Csapatunk egyik legrutinosabb játékosa, Vacsi Evelin az első Extraligás meccsünkön, a DVTK ellen a harmadik szettben szenvedett bokasérülést. A gondos orvosi segítségnek és a gyógytornának köszönhetően szerdán ő is visszatérhet a csapatba a Békéscsaba ellen.

– Te a sérülésed miatt nem tudtál edzeni, a csapattársaid viszont a koronavírus-járvány „tartotta” otthon. Hogy élted meg ezt a másfél hónapot?
– Az első meccsen megsérültem, utána én orvosnál voltam és elkezdtem a rehabilitációt, így nem voltam edzésen és nem tartottam a csapattal Kaposvárra sem. Valószínűleg ezért úsztam meg a vírusfertőzést, ami pillanatok alatt jelentkezett a csapattársaimnál. A sérülés nem jön soha jókor, de így most csak egy meccsen nem tudtam ott lenni a csapatban. Természetesen folyamatosan kapcsolatban voltunk, aggódtam a lányokért, ugyanakkor talán

annyi pozitívum van benne, hogy nem a szezon közepén vagy végén, hanem az elején ment át a csapaton a fertőzés, így esélyünk van rá, hogy a véghajrára tökéletes állapotba legyünk.

– Teljesen rendbe jött a sérülésed?
– Már teljesen jól vagyok, tudom rendesen terhelni a lábamat, az edzéseken is jól teljesítek , erőnlétem is teljesen rendben van, gyógytorna mellett bicikliztem és futottam is amikor már tehettem.

– Hogy érzed, lelkileg mennyire viselt meg benneteket ez a nehéz időszak?
– Mint említettem folyamatosan kapcsolatban voltunk, beszélgettünk a lányokkal. Igyekeztünk pozitívak maradni és ha valakinek segíteni kellett akkor számíthattunk egymásra. A klubtól is minden támogatást megkaptunk ahhoz, hogy minél könnyebben túlessünk ezen az időszakon.

– Az egyik legjobb magyar csapat ellen, a Békéscsaba ellen térhettek vissza. Messze nem vagytok tökéletes állapotban, milyen érzésekkel várod a találkozót?
– Ennyi kihagyás után nagyon jó érzés arra készülni, hogy végre meccs van. Újra kell építeni magunkat minden téren, vissza kell zökkenünk a játékba. Valóban az egyik legerősebb magyar csapat ellen játszunk, de ezzel is meg kell birkóznunk. A jelenlegi legjobb tudásunkat kell megmutatnunk, és meglátjuk ez mire lesz elég. Nem feltartott kézzel megyünk a pályára.

– Mikorra nyerhetitek vissza az október eleji formátokat?
– Nehéz megmondani, de ezen dolgozunk nap mint nap. A csapatjátékot gyakoroltuk egymás ellen edzésen, ott nem érzem a hosszú kihagyást. Erőnlétileg viszont érezni lehet a lányokon, hogy még nincsenek rendben. Egy-egy hosszabb labdamenet után hosszabban „fújnak”, a vírus biztosan megviselte őket.

Dolgozunk rajta, hogy mielőbb rendben legyünk, sorozatban játszuk a meccseket, edzünk, úgy gondolom gyorsan vissza tudunk zökkenni.