Egy nagyon nehéz év értékelője

Nehéz dolog egy olyan évet értékelni, amikor nem csak a pályán kellett helytállni a sportolóknak. Az ellenfelek mellett meg kellett küzdeni a koronavírus-járvánnyal is, ami nagyban befolyásolta csapatunk életét. Vezetőedzőnkkel, Milodanovic Andreával foglaltuk össze, hogy mi történt velünk 2020-ban.

– Nagyon szépen indult az idei év, toronymagas esélyesei voltatok az NB I-nek, a feljutás küszöbén álltatok, amikor jött a koronavírus-járvány és egy pillanat alatt leparancsolta a csapatokat a pályáról. Hogy élted meg az év első felét?
– Nagyon nehezen éltem meg én is, és a csapat is, hogy rajtunk kívül álló okból nem tudjuk befejezni, amit elkezdtünk. Készen álltunk arra, hogy lezárjuk a bajnokságot és a végén a pályán harcoljuk ki a feljutást. Nincs kétségem, hogy ezt a feladatot hibátlanul megoldottuk volna. Felemás érzésekkel nézek vissza erre az időszakra, mert a feljutás sikerült ugyan, de

aki sportolt valaha, az tudja, hogy milyen érzés, amikor küzdesz valamiért, amit a végén megnyersz és az érmet a nyakadba akasztják. Ez az érzés elmaradt, és ez mindannyiunknak biztosan nagyon hiányzik.

Az Extraligába jutást kiharcoló csapatunk

– Talán így még neked is nehezebb volt a feladatod, mivel a hosszú leállás alatt sem lehetett megállni teljesen. Hogyan tudtad ezt megoldani?
– Amikor megállították a bajnokságokat és bevezették a szigorú intézkedéseket, akkor meg kellett találnunk a lehetőségét annak, hogy mozogni tudjunk abban a teljesen új és ismeretlen helyzetben is. A modern technika segítségével online edzéseket tartottam. A gyakorlatokat én is megcsináltam, így saját magamon is éreztem, hogy rendesen átmozgattak. Ennek egyfelől az volt a célja, hogy a lehető legtovább edzésben tudjunk maradni valamennyire, másfelől a csapat összetartást is szolgálta. Nagyon örültem neki, hogy mindenki nyitott volt erre és biztos vagyok benne, hogy ez sokat segített nekünk abban a nehéz időszakban.

A klubvezetőkkel együtt a háttérben pedig folyamatosan dolgoztunk azon, hogy összeálljon minden az augusztusi kezdésre és az első Extraligás szezonunkra.

– Az augusztusi felkészülést így is több hónapos edzéshiánnyal kellett elkezdenetek, különböző edzettségi szinten voltak a lányok.
– Amikor összeállt a keret, és elkezdtünk dolgozni nyáron, már akkor azt éreztem, hogy igazi csapat formálódik Balatonfüreden. Az első pillanattól érezhető volt, hogy a lányok szeretnek együtt dolgozni, emberileg passzolnak egymáshoz, ami nagyon megkönnyítette a közös munkát. Ez az érzés azóta is egyre erősebb bennem. Lehet, hogy nem top játékosok alkotják a csapatunkat, de emberileg nagyon közel állnak egymáshoz, ami kifizetődőbb lehet. Nagyon jól dolgoztak a lányok, nagyon erős felkészülést tudunk csinálni, ahol napról-napra lehetett látni a fejlődést mindenkin. Ezért is voltam nagyon szomorú, hogy októberben a koronavírus miatt teljesen le kellett állnunk hetekre.

Az első Extraligás csapatunk

– Az első Extraligás idényetek eddigi részét keretbe foglaltátok, az első és az utolsó meccset nyertétek meg. Közte azonban újra rajtatok kívül álló okok miatt kerültetek hullámvölgybe.
– Az, hogy az első és az utolsó meccset megnyertük, az nem tesz elégedetté. Aki ismer, az tudja, hogy a vereség bármennyire a sport része, én nagyon nem szeretem. A visszatérésünk után azt volt a legnehezebb megélni, hogy tudtam, mire képes a csapat, de fizikálisan nem tudják a pályán megmutatni azt a betegség után, és így vesztettünk el szetteket és meccseket. Nagyon nehezen viseltem én is és a játékosok is. De egyetlen percig nem adtuk fel, keményen dolgoztunk a visszatérésünk után, és ennek is köszönhető, hogy nyerni tudtunk az utolsó meccsen.

Mennünk kell tovább, küzdeni, hajtani és dolgozni, hogy minél magasabb szintre jussunk.

– Éppen ezért is nagyon kevés pihenőt kaptak a játékosok az ünnepek alatt, végigdolgozzátok a szünetet is. Mit vársz a folytatásban?
– Maradt még meccs az alapszakaszból, és ott lesz a rájátszás, nehéz feladatunk van, de tudjuk mi a célunk. Bizakodó vagyok, mert ma is láttam a lányokat, ahogy dolgoznak. Nagyon kemény edzésünk volt, csöpögött róluk az izzadtság, de mindenki maximálisan teljesítette a feladatokat. Nagyon jó a hangulat a csapatban és ez az edzéseken is segít. Ha így dolgoznak továbbra is, akkor én örömmel és nyugodtan várom, hogy mit tartogat nekünk a folytatás.

Tesszük a dolgunkat, megküzdünk minden pontért és ez eredményre vezet a végén.