A bajnok csapat edzőjével, Milodanovic Andreával beszélgettünk a döntő után

– Gratulálunk a döntőn elért győzelmekhez, és az NB 1-es nevezési jog megszerzéséhez! Arról nem beszélve, hogy a csapat így az egész szezonban veretlen maradt!

– Igazán izgalmas hétvége volt. Nem is tudom mivel kezdjem. A döntőről, az egész szezonról először ami eszembe jut, az a hatalmas munka, rengeteg izzadtság, egy kis érzelmi hullámvasút, de a vége óriási győzelem, büszkeség és örömkönnyek!!!

– Milyen év volt ez?

– Ez az év számomra nagyon nehéz volt. NB 1-ből érkeztem ide, hogy építsünk egy „csoda csapatot” Balatonfüreden. Nagyon gyorsan rájöttem, hogy ez nehezebb lesz, mint amire számítottam. A korábban megszokott tempóból vissza kellett vennem, és alkalmazkodni az NB 2 diktálta feltételekhez. Korábban profi játékosokkal, főállású sportolókkal dolgoztam, akik naponta kétszer rendelkezésre álltak. Most nyáron egy nagyon lelkes csapatot kaptam, de nyilván nem tudott mindenki naponta kétszer edzeni, mivel a játékosok dolgoznak vagy iskolába járnak. Viszonylag rövid idő alatt kellett kialakítani egy olyan rendszert, amelyben minél többet tudunk edzeni, és a rendelkezésre álló időt úgy ki tudjuk használni, hogy minőségi munkát végezzünk. Őszintén szólva nagyon büszke vagyok a csapatra, mert nagyon jól éltünk a lehetőségekkel és nagyon jól alkalmazkodtunk egymáshoz, hamar összecsiszolódtunk. Minél jobban telt az idő, annál jobban látszódott a fejlődés, nem csak fizikailag, hanem mentálisan is. Most, a bajnokság és a döntő után bátran kijelenthetem, hogy mindkét téren mi vagyunk a legjobbak az NB 2-es mezőnyben – a másik 2 csoport győzteseit is figyelembe véve. A döntő is azt igazolta, hogy nagyon jó munkát végeztünk.

– Hogy sikerült a felkészülés a döntőre?

– A döntő előtti hét nagyon nehéz volt. Érezhető volt, hogy a csapatot nyomja az esélyesség terhe. Mindenki arról beszélt, hogy mi vagyunk az esélyesek, és a tény, hogy veretlenek voltunk még egy plusz súlyt rakott a vállunkra. Nagyon jó döntés volt az utolsó héten egy edző meccset játszani a Budaörs ellen. Eddig nagyon jó, erős meccseket játszottunk velük, de most jóval a tudásunk alatt teljesítettünk. Arra nagyon jó volt viszont, hogy megmutatta nekem, hogyan tudjuk feloldani ezt a görcsöt, amit a döntő okoz. Szerencsére volt időm reagálni, és lelkileg, mentálisan még jobban támogatni tudtam a csapatot, ez látszik az eredményen is.

– Majd eljött a döntő napja…

– Igen, eljött a péntek, 13. 🙂 Ez számunkra egy nagyon szerencsés nap mostantól, bár nehezen indult. Mivel munkanap volt, ezért több játékos még dolgozott aznap, így csak munka után indultunk el a hosszú útra, Izsákra. Az érkezést követően szinte azonnal már kezdtünk is melegíteni. A munkanap, a hosszú út és a szokatlanul késői kezdés (20.45) az első két szettre rá is nyomta a bélyegét. Nehezen kezdtünk, el is veszítettünk 2 szettet, de egész végig tudtam, hogy a kecskeméti csapaton „csak egyszer kell törni” és onnantól kezdve miénk lesz a mérkőzés. Ez így is történt. A 3. szettben fordítani tudtunk, lendületet szereztünk, és nem volt megállás. Attól kezdve látható volt, hogy milyen munkát végeztünk egész évben. 2 elvesztett szett után, ilyen hátrányból felállni és aztán erősen játszani még 3 szetten keresztül csak azok tudnak, akik alázatosan és keményen dolgoznak. A meccs végén hatalmas öröm és büszkeség töltött el. Nem csak engem, hanem a játékosokat is. 🙂 Jogosan! 🙂

– Szombaton a Magyar Kupából már ismerős DVTK következett, hogyan készültetek rá?

– Nem volt sok időnk az ünneplésre, hiszen másnap még egy kemény meccs várt ránk a DVTK ellen. Keveset tudtunk aludni, hiszen az 1. mérkőzés előző este 11 óra magasságában ért véget. Nem volt elég idő a regenerációra, de mentálisan feltöltődtünk. Reggeli után nagy örömömre meglátogatott bennünket a nagy mester Jan de Brandt, a női válogatott régi-új szövetségi kapitánya, majd jutott idő egy kis fagyizásra, sétára is. Jó hangulat volt, a lányok mosolyogtak, éreztem, hogy jól vagyunk, egyben vagyunk és hogy nem lesz baj a délutáni meccsen. Ugyanezt a nyugodtságot, felszabadultságot éreztem rajtuk a csarnokba érve is. Jól játszottunk végig a meccsen. Nagy öröm volt látni, hogy az egész éves munka meghozza a gyümölcsét. Érezhető volt, hogy mennyire ki vagyunk éhezve a magas szintű röplabdára. A DVTK-t jó, erős csapatnak tartom, a szombati összecsapásunk viszont sima 3-0-ás győzelmet hozott nekünk. Egy pillanatig sem éreztem, hogy veszélyben forogna a győzelem. Erősen, koncentráltan játszottunk, kevés hibával, és ami a legfontosabb, hogy csapatként. Megnyertük a döntőt is, és egész évben veretlenek maradtunk! Kell ennél több?! 🙂

– Milyen érzésekkel töltött el ez a győzelem, ez a bajnoki cím és hogy sikerült elérni a célt, az NB 1-be való feljutást?

– Mögöttem van már néhány nagy eredmény, jó pár érem az NB 1-ben, de ritkán szoktam sírni a végén… Most még vége sem volt a meccsnek, de már potyogtak a könnyeim. Az öröm könnyei. Nagyon nehéz volt ez az év szakmai szempontból. Nagyon sok munka, nagyon sok nagyon gyenge meccs volt, amit le kellett játszani. Túl kellett rajta lenni úgy, hogy közben folyamatosan motiváltak maradjunk, és úgy időzítsük a formánkat, hogy a döntő hétvégéjén bajnokként ünnepelhessünk. Ez a siker nagyon előkelő helyre került az eddigi pályafutásomban. Hihetetlenül büszke vagyok rá! Nagyon köszönöm a csapatomnak, hogy követnek engem – bár tudom, hogy én sem vagyok könnyű eset :), és köszönöm, hogy egy amatőr csapatból profi szemléletűvé váltak! Köszönöm, hogy szó nélkül tűrték a fájdalmat, a kemény edzéseket, és hogy büszkén nézték, ahogy csepeg az izzadtság az orrukról. Nagyon köszönöm az edzés utáni 10 perceket, amikor együtt tudtunk nevetni. Ezek a pillanatok különösen jól estek a lelkemnek. Nem találok szavakat arra, hogy mennyire büszke vagyok rájuk! Köszönet Balatonfüred városának, amit nagyon büszkén képviseltünk szerte az országban, köszönet a Pannonhalmi Bencés Apátságnak, hogy támogattak bennünket! Köszönet Robertának, aki kimasszírozta a fáradtságot az izmokból, köszönet Vivinek, aki kezelte a sérüléseket! Köszönjük a szurkolóinknak, hogy egész évben mellettünk álltak, és hétről-hétre szurkoltak nekünk! Köszönjük a veszprémi srácoknak, hogy ilyen sokszor eljöttek játszani velünk, és segítették a felkészülésünket! Köszönjük Móricnak és Csillának, akik mindig ott vannak mellettünk bármi kell és bármikor kell, és hogy kivétel nélkül minden nap hittek bennünk és a sikerünkben! KÖSZÖNJÜK!!!

Hajrá Füred! Hajrá Szent Benedek! Irány az NB 1!!!